Fontos nekünk az egészségünk?

A Népegészségügyi Termékdíj legfontosabb üzenete szerintem, hogy a lakosságot az egészséges táplálkozás felé terelje, csökkentve azon élelmiszerek fogyasztását, melyek egészségtelennek tekinthetők, s amelyek bizonyítottan felelősek számos súlyos betegség kialakulásáért.

Cukros üdítőitalnak tekintünk minden olyan italt, mely szénsavval dúsított, és hozzáadott cukrot tartalmaz.  Egészségkárosító hatásuk tudományosan bizonyított, növeli az elhízás, a II. típusú cukorbetegség és a szív és érrendszeri betegségek kockázatát. Amelyekben kis hazánk ugye élen jár a statisztikákban. Fogyasztásuk jelentős energiatartalmuk ellenére az éhséget nem csillapítja, így többletenergiaként jelentkezik

Mint oly sok minden a ckros üdítők hatása is remekül megfigyelhető a gyerekeken.. No nem azonnal hat, hanem szép lassan, mint a méreg. A cukros üdítők negatívan befolyásolják az ízérzetet is. Különösen gyerekeknél kimutatható volt, hogy akik víz helyett rendszeresen cukros üdítőt fogyasztanak, az egészséges, kevésbé édes élelmiszereket (pl. zöldség, gyümölcs) nem találják ízletesnek, így nem is szívesen fogyasztják azokat, vagy rosszabb esetben teljesen elutasítják.
A vizsgált általános iskolás gyermekek háromnegyede naponta többször, vagy naponta fogyaszt ilyen terméket, melynek mennyisége a 14 éves korra már eléri a napi fél litert. Az iskolai büfék 75%-a árusít szénsavas cukrozott üdítőitalt, több mint fele kólát. Az iskolák egyharmadában van italautomata, melyben a cukros üdítőitalok jelentős arányban szerepelnek.
Szerintem az üditő nem létfeltétel. Mikor pici a gyerekünk meg kell neki tanítani,hogy vizet kell inni,mert a szomjúságot azzal lehet csillapítani. És nem teával (cukros), üdítővel, kólával. Ez az alap. De sajnos tegnap egy strandon járva ismét rájöttem,hogy mennyien nem így gondolják ezt manapság még. Mellettünk az asztalnál az anyuka leültette két kislányát és mint alternatíva megkérdezte tőlük: "Kólát hozhatok?, Szomjasak vagytok?"- És ez az anyuka is szereti, óvja, félti a gyermekeit. De kérdem én hogy lehet, hogy ennyire nem érdekel bennünket a gyerekeink egészsége. És eszembe jutott az új törvény-javaslat. Remélem hatással lesz ránk és belátjuk végre, hogy változtatni kellene a szokásainkon,hogy változzon sok minden hazánkban és közvetlen környezetünkben is.

Te mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

A kóla útja

Érdekes cikket találtam minap a neten!

A kóla hatásai szerintem sok ember előtt ismertek, de még mindég sokan (nagyon sokan) vannak, akik iszák ezt a mérget. Álljon itt mindenki okulására ismét egy két érdekes tény és a legvégén egy fénykép-sorozat, hogy mit is csinál egy foggal circa 1 hónap alatt.

Tehát a kóla útja a beleidben:

Első 10 perc:

10 kávéskanálnyi cukor belerobban a szervezetedbe. (a napi ajánlott mennyiség 100%-a). Nem fogsz azonnal hányni, ahogy a rettenetes túlédességre elvileg reagálnod kéne, mert a foszforsav az italodban letompítja az édes ízt, hogy lent tarthasd a kutyulékot.

20 perc múlva:

A vércukorszinted az egekben, amit inzulintermeléssel kompenzálsz. A májad azzal próbál segíteni, hogy annyi cukrot bont le zsírrá, amennyit csak bír. (És ebből épp elég van most.)

40 perc múlva:

A koffein felszívódása megtörtént, a pupilláid kitágulnak, emelkedik a vérnyomásod, ezért a májad kénytelen több cukrot pumpálni a véredbe. Az adenozin receptoraid most már blokkolva vannak, nehogy elszédülj.

45 perc múlva:

A tested megemeli a dopamin szintedet, stimulálva ezzel az agyad élvezetközpontjait. Élettani szempontból hasonlóan működik a heroin, mellesleg.

1 óra múlva:

A foszforsav megköti a kalciumot, magnéziumot és cinket a vastagbélben, ezzel felgyorsítja az emésztést. Ezt fokozza a magas cukorszint és a mesterséges édesítőszerek, szintén fokozzák a kalcium vizelettel történő ürítését. A koffein vízhajtó jellege is közrejátszik, többször kell wc-re menned. . Most már biztos lehetsz abban, hogy szépen kiürítetted a kalciumot, magnéziumot és cinket, ami csontjaidba tartott, hogy azokat erősítse, ugyanúgy, ahogy megszabadultál értékes nátriumtól, elektrolitoktól és víztől.

 Ahogy a tornádó benned kezd lecsendesülni, elkezdődik a cukor-összeomlás. Irritált és kedvetlen leszel. Mostanra kiürítetted az összes vizet is ami a kóládban volt, mindazzal a sok értékes tápanyaggal együtt, amit a tested arra szeretett volna használni, hogy hidratálja a szervezeted vagy hogy egészséges, erős csontokat és fogakat építsen.

Egészségedre!

http://www.nutritionresearchcenter.org/healthnews/what-happens-to-your-body-if-you-drink-a-coke-right-now/

Forrás: 

http://beaterra.net/

ÉS itt a képes ízelítő is hozzá:
http://anagycoca-colakiserlet.blogspot.com/

Neked mi a véleményed? Iszol még kólát?

Méz, barna cukor, sztívia, xilit-melyiket válasszam?

Ha jobban megnézzük a mindennap vásárolt termékeinket, (csak kukkants az összetevőkre) bizony az esetek többségében a 2. vagy a 3. helyen ott szerepel a cukor. Ez pedig azt jelenti, hogy mivel az összetevőket a hozzáadott mennyiség szerint csökkenő sorrendben kell feltüntetni a csomagoláson, bizony-bizony egy nap jóval több cukrot eszünk mint szeretnénk.

Hogyan készül?

A leggyakrabban használt fehér cukrot nálunk a cukorrépából nyerik ki, a világ cukortermelésének alapanyaga 70%-ban viszont a cukornád. A módszer mindkét esetben ugyanaz: a felszeletelt növényt áztatják, kipréselik, majd mésszel tisztítják - ilyenkor a szennyeződésekkel együtt minden szerves anyagot is kivonnak a cukros oldatból -, végül további tisztítási és finomítási eljárások során nyeri el sűrű szirup formáját. Ezt egy kis rásegítéssel kristályosítják, majd megszárítják, és így kapjuk a kristálycukrot, majd a porcukrot. 

Tényleg jobb a barna cukor?

Sajnos nem. Sokan úgy gondolják, hogy a melaszos vagy barna színű cukor tartalmaz bizonyos tápanyagokat, amiket a fehér cukor nem, vagy hogy ez valamilyen természetesebb formája a cukornak. A barna cukor gyártása csupán a legutolsó fázisban tér el a fehér cukorétól. A finomítás utáni utolsó sűrítések során visszamaradt oldat a melasz, aminek azért van valamennyi ásványi anyag tartalma - ezt keverik a finomított cukorhoz, és ez adja ragacsos állagát, jellegzetes ízét és sötétbarna színét. 

Manapság sokszor még melasz sem kell a sűrű barna cukorhoz: egyszerűen sziruppal, színezőanyaggal és aromával készítik el. Ennél nem járt jobban a pergő szemű barna cukor sem, hiszen csak a színezőanyagtól, a sziruptól és a szárítás mennyiségétől függ a kész barna cukor állaga és árnyalata. 

Nádcukor

Általában bioboltokban kapható valódi nádcukor, ami nem keverendő össze a nagykristályosra szárított, melaszos finomított cukrokkal. Úgy készül, hogy a megtisztított cukornádat kipréselik, és a kapott léből gőzzel készítenek granulátumot. Mivel nem finomítják, említésre méltó mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat, valamint a cukornádból származó ásványi anyagokat.  

Fruktóz

Más néven gyümölcscukor. Bár szerkezetileg megegyezik a gyümölcsökben található cukorral, innen csak a nevét kapta, ugyanis kukoricából állítják elő. A kristályos fruktóz úgy húsz éve kedvelt élelmiszeripari alapanyag. Lassabban szívódik fel, mint a sima cukor, viszont jóval gyorsabban, mintha a gyümölcs egyéb alkotórészeivel (például a rostokkal) együtt fogyasztanánk. 

Fruktóz-szirup

Hívják kukoricaszirupnak, invertcukornak, és még nagyon sok néven találhatjuk meg az élelmiszerek címkéjén. Úgy készül, hogy a szacharózt lebontják glükózra és fruktózra, így a szirup édesebb lesz, mint a sima cukor, ráadásul folyékony állagú. Az élelmiszeripar különösen kedveli, ezt találhatjuk az üdítőitalokban, a kekszekben, a fagylaltban, de még a virsliben vagy a mirelit pizzatésztában - és sajnos a mézek egy részében is. Amikor azt halljuk, hogy ma az ember túl sok cukrot fogyaszt, az nem csak a kávéba kanalazott cukrot jelenti. A bevitel nagy része invertcukor formájában kerül a szervezetébe a készételek által.

Szőlőcukor

A nevével ellentétben ezt is kukoricából, vagy pedig burgonyából nyerik. Leginkább sportolóknak szokták ajánlani fogyasztását, mivel már a nyálban lebomlik, és gyorsan felpörgeti a szervezetet. Pont emiatt igen káros is, hiszen pillanatok alatt emeli meg a vércukorszintet, ami nagy teher az inzulinháztartás számára.

Méz

Technikailag ez is cukor, ám teljesen természetes. Bár édesebb a cukornál, lassabban szívódik fel, glikémiás indexe fajtától függően fele a cukorénak. A natúr méz rengeteg tápanyagot tartalmaz, enzimjei egyedülálló táplálékká teszik. Hő hatására viszont az enzimek - valamint a tápanyagok egy része - elbomlanak, így nyersen hasznos igazán. 

Datolyacukor

Szárított datolyából állítják elő, és nagyon jól édesíti az ételeket. Ugyanakkor nem oldódik fel úgy, mint a finomított cukor, hiszen nem finomított - így felhasználása korlátozott. Ahogy a méz, ez is édesebb, mint a cukor, lassabban szívódik fel, és tartalmaz hasznos tápanyagokat, ellenben meglehetősen drága. 

Agavé nektár

Az agavé növényből (ami többek között a tequila alapanyaga) nyerik. Préselés után hőkezelik, ezzel hidrolizálják a cukrot. Összetétele szerint nagyrészt fruktózból és kisebb részben glükózból áll. A vas-, kálium-, magnézium- és kalciumtartalmától függően világostól a sötétbarnáig terjed a színe fajtától függően, állaga valamivel hígabb, mint a méz. 42%-kal édesebb, mint a cukor, viszont a kalóiaértéke ugyanannyi, így az édesebb ízt kevesebb kalóriával is el lehet érni. Glikémiás indexe körülbelül a fele a cukorénak, tehát lassabban emeli meg a vércukorszintet. Ásványi anyag tartalmát kivéve a szervezetre gyakorolt hatása nem sokban különbözik a kukoricasziruptól.

Nyírfacukor

Más néven xilit vagy xylitol. Leggyakrabban kukoricarostból vagy nyírfakéregből állítják elő. Cukoralkoholnak minősül, így csak kis része szívódik fel, ezért nem terheli az inzulinháztartást. Glikémiás indexe minössze 7, szemben a kristálycukor 68-as GI-jével. A cukorhoz hasonlóan használható, könnyen oldódik, viszont mivel nem táplálja a gombákat, élesztős tészták elkészítéséhez nem alkalmas. Az egyetlen hátránya, hogy cukoralkohol lévén hasmenést okozhat, ha túl sokat használunk belőle.

Stevia, vagy sztívia

Bár egyáltalán nem cukor, mégis a legjobb természetes édesítőszer por, csepp vagy tabletta formában. A stevia nevű növényből vonják ki, különböző vegyületei 12-szer, vagy akár 300-szor édesebbek, mint a cukor. A süteményben fizikailag ugyan nem fogja létrehozni azokat a változásokat, amiket a cukor, viszont nem csak ártalmatlan, hanem kifejezetten gyógynövénynek minősül. Az egyetlen hátránya jellegzetes íze, amit különböző gyártók különböző sikerrel tudtak kiküszöbölni a sztíviás édesítőszerek esetében. Szintén nem tartozik az olcsó termékek közé, viszont nagyon keveset kell használni belőle. Egyáltalán nem emeli meg a vércukorszintet, nincs kalóriatartalma, és számos kedvező hatása van a szervezetre. Érdemes egy kicsit kutatni, míg megtaláljuk a számunkra kellemes ízű sztíviát.

Cukorfogyasztás Magyarországon

A magyar ember átlagosan közel negyven kiló cukrot fogyaszt évente. Ez heti majdnem nyolcvan deka, ami az év végi ünnepekkor a duplájára, akár a háromszorosára is emelkedik. Ez a sok kicsi sokra megy elve alapján könnyedén összejön, elvégre az alkoholos italokban, a süteményekben és az üdítőitalokban rengeteg cukor található.

Forrás: www.antalvali.com

Mi is a cukor ? MÉREG!!!

Mi a cukor?

A cukor: édes méreg

A táplálkozásunk és egészségünk közötti összefüggés felismerésének hatására egyre tudatosabban étkezünk.

A cukorral, bár köztudottan nem tartozik az egészséges élelmiszerek közé, mégis kivételt teszünk. Holott a cukor és az egyéb izolált szénhidrátok felelősek civilizációs betegségeink túlnyomó többségéért. A természetes szénhidrát az egyik fő táplálékunk, ezzel szemben a finomított cukor számos betegség forrása. A legfőbb ok, amiért ártalmunkra van, az, hogy a természetben előforduló növények
cukortartalma lényegesen alacsonyabb, mint a bolti fehér cukoré. A cukorrépa cukortartalma: 18%, a finomított cukoré 95%. A szervezetünk nincs felkészülve ilyen töménységű cukor befogadására, ezért nem is képes maradéktalanul megemészteni, a fölös cukor megerjed. (Erjedés: oldott állapotban lévo nitrogénmentes szerves anyagok, többnyire szénhidrátok felbomlása élesztőgombák, hasadógombák által.) Sir Ch. Best, az inzulin egyik felfedezője hívta fel a figyelmet arra, hogy a cukor ugyanúgy hat a szervezetre, mint az alkohol.

Nem sok ez egy kicsit?
Cukorfogyasztásban a világelsők között vagyunk. Az évi 50 kg-os egy főre jutó mennyiség száz évvel ezelőtt azonban csak 2 kg volt, és a háború előtt is alig 10 kg-ot fogyasztottunk az édes méregből. Cukorfogyasztásunknak csak töredékét, 20-25%-át vesszük meg kristálycukor formájában a boltban. A fennmaradó tekintélyes mennyiséget édesített ivólevek, édességek, péksütemények, konzervipari termékek, lekvárok, befőttek, joghurtok, felvágottak, ketchup, mustár, stb. formájában fogyasztjuk el.
Az amerikai kifejezés \\\Jonk Food-"étel szemét\\\" összefoglalóan az egészségtelen élelmiszereket jelenti, így az összes cukortartalmú édességet is. Az Amerikai Szenátus 1977-ben az USA táplálkozási céljaként a cukorfogyasztás 45%-os csökkentését tűzte ki.
Németországban 1986-ban bírói ítélet szentesítette az egészségre ártalmas kifejezés használhatóságát a cukorral kapcsolatban. Yudkin professzor, a Londoni Táplálkozás Tudományi Intézet vezetője a következőket mondta a cukorral kapcsolatban: Lenne bármi, csak megközelítőleg olyan káros mint a cukor, már rég be lett volna tiltva.

Csak szacharóz
A cukor 99.9%-ban a szacharóz nevű molekulából áll, amely egy szőlő- és egy gyümölcscukor molekula összekapcsolódásakor keletkezik. Ilyen koncentrációban cukor a természetben nem fordul elő. A cukor cukornádból, illetve mérsékelt övi vidékeken cukorrépából állítható elő. A cukor előállítása során minden vitamin, ásványi só, nyomelem, enzim, telítetlen zsírsav, rostos anyag, valamint íz- és szaganyag eltűnik. A cukor ezáltal egy vitálanyagoktól mentes táplálékká válik, amely felszívódásához és feldolgozásához ezeket az anyagokat nem nélkülözheti. A cukor fogyasztása így hiánytáplálkozást idéz elő.

B vitamin rabló
A cukor feldolgozásához a szervezetnek B vitaminokra van szüksége. Mivel a cukor ezeket a vitaminokat nem tartalmazza, a szervezetnek saját tartalékaiból kell előteremtenie őket. A cukor a \\\"B vitamin rabló\\\" jelzőt a lebontásához szükséges B vitaminok más szervektől történő elrablása miatt kapta, amely a szervezetben B vitamin hiányt idéz elő.

Kalcium (Ca) rabló
A cukor kalcium rablóként is szerepel az irodalomban. A cukor, - természetellenes anyag révén - amelyet megemészteni nem kell, rendkívül gyorsan jut be a szervezetbe. Ezáltal a vér kémhatását eltolja, amelyet a szervezet kompenzálni igyekszik. Ezt a csontokból kioldott kalcium és egyéb ásványi sók segítségével éri el.
Ha már a nagyapának is ugyanez a baja volt
A civilizációs táplálék az egyéni érzékenységtől függően váltja ki a legkülönbözőbb betegségeket. A családon belül ez az érzékenység átöröklődik, így azt a csalóka látszatot keltve, hogy a betegségek öröklöttek és nem szerzettek. A civilizációs táplálkozás nélkül azonban ezek a betegségek nem jönnének létre.

A cukor helyett
A cukor helyett az évezredek óta fogyasztott természetes alternatívák, a méz és az édes gyümölcsök fogyaszthatók, szárított vagy egyéb formában. Alternatívát jelentenek még a természetes édesítőszerek. Mivel a cukor csakúgy, mint a feketekávé, a cigaretta és az alkohol, függőséget okoz, a cukor elhagyása után édes igényünk is alább fog hagyni, így a süteményeken kívül alig marad édesíteni valónk.

Barna cukor
A barna cukor a kristálycukornál egészségesebb alternatíva hírében áll. Holott hatásai megegyeznek a legfehérebb kristálycukoréval. A barnacukor a cukorgyártás folyamatának eggyel korábbi lépcsőfokán áll meg, ahol a tisztítás még nem történt meg teljesen, így minimális mennyiségű egyéb anyagot is tartalmaz.

A cukor káros hatásai:

Alkoholképződés
Az alkohol legfőképpen a májat és az idegsejteket károsítja; sejtméreg. A májsejtek méregtelenítő munkájuk során képesek az alkohol átalakítására egy bizonyos mennyiségig, de így a szervezet normális muködéséhez szükséges folyamatok elől vonódik el az átalakítást végző enzim. Emiatt, ha sikerül is közömbösíteni az alkoholt, a normális működés eleve gátolt. Sajnos az összes alkohol általában nem tud közömbösítődni. A plusz munka megnagyobbodásra készteti a májat. . Ezért lehetséges májmegnagyobbodás olyan embereknél, akik egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt, viszont sok édességet esznek. A kísérleti állatoknál fokozott cukorbevitel hatására megnövekszik a máj és a vese. Már gyerekeknél is megfigyelhető a máj ilyen elváltozása.
A máj károsodása révén a látás és a bőr épsége is veszélybe kerül. A bőrbetegségek közül az akne és a dermatitisz kialakulásában és fenntartásában a cukor komoly szerepet játszik.

Szívinfarktus
A szívkoszorúér-betegségeknél gyakran találunk magas vércukorszintet és a glükóz-anyagcsere zavarát. Nem csak a magas vérzsírszint és a mész rovására írható a szívinfarktus, a cukorfogyasztás is nagyban elősegíti. Kelet-Afrikában él két törzs (maszai és szumburu), akik sok zsírt fogyasztanak, mégsem ismert körükben a szívinfarktus. ok egyáltalán nem fogyasztanak cukrot. Szent Ilona szigetén viszont nagyon elterjedt a szívkoszorúér megbetegedés, pedig minimális zsírt esznek. Az egy főre jutó évi cukorfogyasztás emellett hatvan-hetven kilogramm! A felmérések egyébként is azt mutatják, hogy a szívbetegek általában az
átlagnál több cukrot fogyasztanak. A jelenség magyarázata: a cukor megköti a koleszterint, visszatartja a vérben. Patkánykísérletek igazolták ez utóbbi állítást. Ahogyan növekedett a patkányoknak adott cukor mennyisége, úgy nőtt az állatok koleszterinszintje egyenletes zsírbevitel mellett.

Trombózis-képződés
Magas vércukorszint esetén a vérlemezkék könnyebben összecsapódnak. Ez nagymértékben fokozza a trombózis-képződés kockázatát. A kimenetel akár halálos is lehet.

Cukorbetegség
A finomított cukor fogyasztása megterheli a hasnyálmirigyet, az inzulintermelő béta-sejtek kimerülnek. A szervezet számtalan tartalékkal rendelkezik, az egyik ebből az inzulintermelés képessége. A hasnyálmirigyünk körülbelül ötszáz évre van kalibrálva. Az emberek a túlzott cukorfogyasztás segítségével képesek negyven-ötven év alatt elhasználni!

Elhízás
A finomított cukor fogyasztása nagymértékben hozzájárul a túlsúly kialakulásához. Ez részben a zsírvisszatartás miatt következik be. Az első részletes epidemiológiai tanulmányt Sir H. Himsworth tette közzé a cukorbetegségről, körülbelül harmincöt évvel ezelőtt.
Arra utalt, hogy a betegség elsősorban a zsírfogyasztással függ össze. Kimutatta egyes országokban a cukorbetegség és a zsírfogyasztás kapcsolatát.

Emésztőrendszeri megbetegedések
Az emésztési zavarok hatvan-hetven százaléka megszűnik, amikor az étrendből kivonjuk a cukrot. Az emésztőcsatornán sorban haladva, a fogak képzik a cukor első támadási felületét. A fogszuvasodás leggyakoribb oka a cukorfogyasztás. A cukor ingerli az emésztőcsatorna felső szakaszát, úgymint a nyelőcsövet, garatot. A gyomorban fokozza a savkiválasztást, ezért hajlamosít a fekélyre. A cukros étrend húsz-harminc százalékkal növeli a gyomorsav mennyiségét. Gyakran okoz epehólyag-megbetegedéseket,
gyomor- és nyombélgyulladást. A cukor hatására a káros bélbaktériumok száma jelentősen megnövekedik. Főleg a coli baktériumoknál mutatható ki ez a hatás. A vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a csecsemők, akik cukros teát kapnak, hajlamosabbak a gyomor- és bélhurutra, és a székletükben több a rothasztó baktérium, mint cukormentesen táplált társaiknál. A vékony- és a vastagbelet károsítják az erjedés során keletkező mérgező anyagok, gyulladás léphet fel. A finomított cukor a gyártás során elveszíti minden rosttartalmát. A székrekedés elsőszámú okának a rostmentes ételek fogyasztását tekinthetjük. Egy indiai
rákkutató, Dr. S. L. Malhorta 1977-ben megállapította, hogy a pandzsabik körében azért nem fordul elő vastagbélrák, mert étrendjük rostokban gazdag.

Köszvény és csontritkulás
A cukorfogyasztás növeli a vér húgysavtartalmát, mivel megköti azt a vérben. A megnövekedett mennyiségű húgysav egyrészről savasít, ezzel közömbösítésre készteti a szervezetet. A csontokból kalcium áramlik a vérbe, megszüntetni a savasságot.
Másrészről a magas húgysavszint elősegíti a köszvény kialakulását.

Rák
A cukor hatására a sejtek megduzzadnak, és a számuk is nő. Rákos folyamatok indulhatnak be a szervezetben. A vizsgálatok összefüggést mutattak a végbélrák, az emlőrák, a leukémia, a hasnyálmirigyrák és a cukorfogyasztás között. Dr. E. W. Pomare és Dr. K. W. Heaton cikkében azt olvashatjuk, 1973-ban kimutatták, hogy az étrendben levő rostok és maghéjak gátolják a baktériumok epesótermelését a vastagbélben. A kutatók szembeállították ezt a finomliszt és a fehércukor hatásával, és arra a
következtetésre jutottak, hogy a tápanyagok finomítása vastagbélrákot okozhat. Dr. E. G. Knox cikkében egy epidemológiai felmérésről számol be, amelyet 1977-ben végeztek. A vastagbélrák és különböző élelmiszerek fogyasztásának kapcsolatát vizsgálták. Az első helyen a tojás áll, sorban a következő a marhahús, a cukor, a sör és a sertéshús. Dr. B. Armstrong és Dr. R. Doll a táplálkozási szokások szerepét vizsgálta a rákos megbetegedések kialakulásában. Harminckét országban nőket vizsgálva direkt kapcsolatot találtak a cukorfogyasztás és a hasnyálmirigyrák mortalitása között.

Vitamin- és nyomelemhiány
A finomított cukor B1 vitamint von el a szervezetből. Ennek következménye a fokozott idegesség, agresszivitás, székrekedés és légzési nehézség. Dr. Magyari K. kutatásai azt mutatják, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél kivonják az étrendből a fehér cukrot, jelentős koncentrációjavulást figyelhetünk meg. Amennyiben újra cukrot fogyasztanak, a koncentrációs képességük csökken. Dr. Magyari a hiperaktivitásért és az agresszív magatartásért szintén a cukrot tette felelőssé. Megfigyelései szerint a gyerekek viselkedését nagyban befolyásolja a cukorfogyasztás. De nem csak a gyerekekét, a bűnözés és a finomított cukor fogyasztása közötti kapcsolatra is felhívja a figyelmet. A fehér cukor savasító hatása miatt kálciumhiányt idéz elő. A kalciumhiány csontritkulást, fogromlást és angolkórt okozhat. Gyermekeinknél a cukor hatására a csontozat különösen erősen károsodhat. Állatkísérletek szerint a fiatal, fejlődésben lévő állatok csontozata a rendszeres cukorfogyasztás hatására porózussá válik, a csontok deformálódnak, puhákká, késsel vághatókká válnak. A csöves csontok megnyúlnak. A gyerekek többek között azért is édesszájúak, mert a sok hús és sós étel miatt a szervezet kiegyensúlyozásra törekszik. Azonban ez tipikusan az az eset, amikor az egyik lyukat úgy tömöm be, hogy közben három másik keletkezik helyette. A finomított cukor nyomelem- és vitamintartalma nulla. Ez azért érdekes adat, mert a megemésztéséhez többféle nyomelem és vitamin is szükséges. Ezeket mind a szervezettől vonja el.

A belső elválasztású mirigyrendszer zavarai
A finomított cukor károsítja az anyagcserét, összezavarja a hormonrendszert. A cukor hatására a mellékvesék megnagyobbodását tapasztalhatjuk. A cukor gyorsítja a nemi érést, ingerli a nemi mirigyeket. (A civilizációs életformának köszönhetően a pubertáskor tízévente fél évet tolódik előre. A cukor sem kevés mértékben járul hozzá ehhez.)

Fáradékonyság
A cukorfogyasztás hatására felszaporodik a piroszolosav a vérben. A sok piroszolosav fáradékonysághoz vezet. Gyakori rosszulléteket eredményez, mely szorongó érzésekkel járhat együtt. Az izomgörcsök és az izgatottság is visszavezethető a megnövekedett mennyiségű piroszolosavra. A cukor hatása rövidtávú a szervezetre, ezáltal ingadozó vércukorszintet eredményez.
Az alacsony vércukorszint csökkent teljesítőképességhez vezet mind fizikai, mind szellemi téren. A természetes szénhidrátok normalizálják és stabilizálják a vércukorszintet. A fehér cukor csökkenti a várható életkort. Ha egy ember amúgy száz évig élne, a cukros étrend hatására csupán hetven évig fog. A fehér cukor károsítja a magzatot, nő a visszamaradottság veszélye! A civilizációs étrend irdatlan mennyiségű cukrot tartalmaz.  
Összehasonlításképpen, a felmérések szerint ma annyi cukrot fogyaszt el egy ember
két hét alatt, mint amennyit elődeink kétszáz évvel ezelőtt egy év alatt.
Évszázadokig a cukorfogyasztás csak a gazdagok kiváltsága volt, mintegy százötven év alatt tömegcikké vált, mára bárki számára elérhető. Dr. Lablanchy állítása szerint a cukorfogyasztás egy évszázad alatt a kétszázszorosára nőtt.

Ez mind cukor
A cukor hatásai az összes iparilag előállított cukorféleségre igazak. Ide tartoznak háztartási cukor, barna-, gyümölcs-, szőlő-, tejcukor, szőlőcukor szirup, invertcukor, juharszirup, malátaszirup, almalésűrítmény, körtelésűrítmény, melasz, rizsszirup, árpaszirup,glükózszirup, Sucanat, UrSüße, Ur-Zucker, Rapadura, Demerara, izoglukóz, Panelista, Mascob(v)ado, stb.
\\\"Annak, amit megeszünk, a legnagyobb része fölösleges. Csak a negyedére van szükségünk az élethez. A másik háromnegyed rész az orvosokat gazdagítja.\\\"
A cukor egy teljesen halott anyag. Mesterségesen előállított, finomított kivonat. Csak kalorikus
értéke van. A szervezetbe jutva elrabolja a már birtokolt tápanyagokat. Akik cukrot fogyasztanak, alkoholisták, anélkül, hogy tudnának róla.\\\"
Dr. Shelton
Mi a cukor? http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:nlJM7vxjvgk...

Tudatosan mérgezzük magunk vagy tudattalanul???

A hétvégén vendégségben voltunk több helyen is. Mire is jó a hosszú hétvége!!!??? Az első hely egy elég távoli megyében lakó rokon család, két nagyobb gyerkőccel. Az esti beszélgetés alkalmával kértem egy pohár teát. Hűűűűűűűűűűűűűha! Kaptam egy akkora adag főzött cukros fekete levet, hogy csak na!!!! És olyan szépen megittam, hogy öröm volt nézni. A párom meg csak pislogott. Hogy-hogy én nem lázadok? Másnap ugyan éreztem hatását, mert a fejfájásom hatványozottan tért vissza és a torokfájásomon sem sokat segített,amire eredetileg szánva volt,de hát ez van.  Szóval nem lázadtam,nem akartam elmagyarázni senkinek, hogy most engem mennyire mérgeznek....És gondolkodtam. Hogy van az, hogy én aki folyamatosan azon ötölök,hogyan is lehetne minél több mérget kiküszöbölni a környezetünkből (persze ésszerű keretek között, mert ugye levegőt venni azért csak kell), másnak eszébe sem jut,  hogyha csak egy ilyen telecukros teát megiszik naponta mennyi méreg kerül a szervezetébe. És ezt mondjuk issza 20 éven át  pusztán azért mert szeretni a teát. Mint ahogyan én is. Pedig én sem e gy pohár teát iszom egy nap.ÉS akkor még nem beszéltem egyéb napi dolgokról.

Hol van még a napi tisztálkodáshoz használt SLS-es tusfürdő, fogrkém, szappan, láb és kézápolók, arckrémek.....

És hol van amit a kész és félkész kajákkal beviszünk rengeteg méreg.Közben egy másik vendégségben persze azt is megkaptam ismét, hogy mi is felnőttünk, itt vagyunk és semmi bajunk. Hát persze semmi. Körülöttem akár hova nézek minden nőnemű egyednek minimum nőgyógyászati problémái vannak. 3-4 éves gyerekek asztmásak és refluxosak. Jönnek mennek a fertőzések a csoportokban oviban, bölcsiben. És bizony sokan panaszkodnak, hogy mindég az orvosnál ülnek, mert általában két hetente beteg a gyerek.

Sokszor nem értem, miért is nem néznek uttána az emberek, hogy máshogyan hogyan lehetne....

Hogyan lehetne, hogy ne antibiotikumot adjunk neki, hanem megelőzzünk mondjuk nagyobb adag C-vitaminnal. Csak egyszerű sima C-vitamin. És fontos hogy nem gyógyszertárban vásárolt. Mert ugye itt már bejön a gyógyszeripar a képbe, hogy azokat azért engedi oda, mert abszolút nem veszélyezteti az ő hatáskörét. Mert a kis kiszerelésű C-vitaminból ha napi 5 szemet beveszel még akkor sem vittél be annyi vitamint a szervezetedbe, ami a napi felhasználása normál esetben  a jól működő felnőtt szervezetnek.Így nem csinálsz jóformán semmit,mert megeszed az antibiotikumot, vagy egyéb jó dolgot amit felír a "csodás" doki plusz beveszed a kis vitamint és vegetálsz.Vagyis nem,mert átmenetileg javulsz,mert a gyógyszer megteszi hatását (jobb esetben), és még jól jársz ha egyéb tünet nem jelentkezik gyógyszerszedés közben. No nem baj az sem,mert majd adnak mást helyette, vagy kezelik a tünetet egy újabb "hatásos" gyógyszerrel.DEEE!

Egyszer meg nem kérdezik, sőt az gondolat szintjén meg nem fordul senki fejében, hogy ezek csak tünetek, amivel jelez a szervezet, hogy valahol baj van. És így működik mindenhol. Sajnos még nagyon ritka az olyan orvos aki bizony képes és akar mélyebbre is látni.

No azt hiszem kicsit kiháborogtam magam. Legközelebb jövök egy kicsit összeszedett gondolatsorral :D

Ti mit gondoltok erről az egészről? Ti próbáltatok már változtatni az életeteken? Hol hogyan sikerült. Ne felejtsük el hogy egészen kis eredmény is nagy teljesítmény, mert már foglalkozol a dologgal, ott van a gondolataid között és  előbb-utóbb kisebb -nagyobb dolgokkal megpróbálkozol, hol is tudsz változtatni. És bizony a szervezet jelez. Ha rossz arra is,de a jóra is. Sok embernek már az is sokat jelentene mondjuk az egészsége szempontjából, ha csak egyedül a cukrot hagyná ki az étkezéséből, a sütikből, a főzelékből, mindenből. Mert már a kenyérben is ott a cukor ugye. Egy hét elvonás,de aztán érezhető hatása van bizony. És ez csak kis dolog.

Cukor blues folyt.köv.5.

Ma bejezem a Cukor blues című könyvből való idézetet:

"24 órán belül a halálomon voltam. Émelyegtem, a fejem majd széthasadt a migréntől. Ha a fájdalom üzent, akkor ez egy hosszú, erőteljes és rejtjeles üzenet volt. Órákba telt, mire megfejtettem. Ismertem annyira a narkósokat, hogy ha kelletlenül is ,de el kellett ismernem: közéjük tartozom. Elvonási tünetektől szenvedtem, amiről oly rettegve beszélnek. Végtére is, a heroin is egy vegyszer. Kivonják a nedvet a mákból, finomítással ópiumot nyernek belőle, abból további finomítással morfiumot, végül heroint. A cukor sem más, mint vegyszer. Kivonják a nedvet a cukornádból vagy a cukorrépából, finomítással melaszt nyernek belőle, abból további finomítással barna cukrot, végül furcsa fehér kristályokat. Nem véletlen, hogy a drogkereskedők tejcukorral, vagyis laktózzal hígítják a tiszta heroint, hogy az átlátszó zacskók esztétikusabb látványt nyújtsanak. Én a vegyszerekkel hagytam fel: a cukorral, aszpirinnel, kokainnal, koffeinnel, klórral, fluorral, nátriummal, nátrium-glutamáttal meg mindazzal a kibetűzhetetlen nevű borzalommal, amelyet apró betűkkel sorolnak fel azokon a dobozokon és tasakokon, amelyeket az imént dobtam ki a szemétbe.24 órán át cudar volt a világ, de a másnap reggel megváltásként ért. Este kimerülten, verejtékezve, remegve dőltem ágynak, de újjászületve ébredtem. A gabona és a zöldség íze isteni ajándék volt számomra.

Néhány napig egymást érték a csodák. Az aranyerem nem vérzett többet, miként az ínyem sem. A bőröm elkezdett regenerálódni, és tisztálkodás után teljesen megváltozott a tapintása. Felpüffedt végtagjaimon végre ki tudtam tapintani a csontokat. Reggelente tettre készen pattantam ki az ágyból, akármilyen korán volt. Tudtam megint használni a fejemet. Megszűntek a bajai. Az ingjeim lefegtek rajtam. Elvesztem a cipőimben. Egy reggel borotválkozásközben felfedeztem, hogy van állam. Hogy el ne vesszek egy hosszú és boldog történet részleteiben: 5 hónap alatt 93 kilóról 61 kilóra fogytam, új testet, új fejet és új életet kaptam.

Egy szép napon elégettem a Kék Kereszt- tagságimat. Akkoriban láttam meg Gloria Swanson képét a The New York Timesban. Nyomban tollat ragadtam, és levelet írtam neki. Önnek igaza volt, írtam. Önnek átkozottul igaza volt. Akkor még nem értettem, de most már tudom.

Ez a hatvanas években történt. Azóta nem eszem cukrot, s azóta nem voltam orvosnál, sem kórházban, nem szedtem gyógyszereket, és nem kaptam injekciót. Még egy aszpirint sem vettem be.

...itt egy dal szerepel a fordításával együtt, amelyet most nem idéznék és el sem énekelnék, nehogy valaki megijedjen...

A Sugar Blues című dalt 1923-ban adták ki, abban az évben, amikor az Egyesült Államokat megrázta a Teapot Dome botrány, és amikor cukorbetegek milliói adták be maguknak az újonnan felfedezett csodagyógyszert, az inzulint. Ugyanakkor 1923 a szesztilalom éve is volt. Amikor az alkoholkereskedelem illegálissá vált, felvirágzott a cukorfogyasztás. Olyan volt az ország, mint egy össznépi kijózanító, ahová a letartóztatott alkoholistákat vitték be éjszakára, akik ott falták a cukorkákat. Gyakran az antialkoholisták voltak a legmániákusabb cukorfogyasztók. Szent ígéretet tettek, hogy egy korty alkoholt sem isznak többék, viszont kilószámra döntötték magukba a cukrot, amivel csak annyi változott, hogy a cukor nem a fürdőkádban erjesztett alkoholt, hanem a gyomrukban.

 Hááát ennyi a részlet és az idézet.

Várom véleményedet kedves olvasó, te hogy állsz a cukorral otthon és az egész életedben? Végig gondoltad már, egy nap mennyi cukrot és cukrot tartalmazó ételt, italt használsz???
 Neked mennyi ennivaló maradna a polcaidon ha kiselejteznéd amikben cukor van? Mennyi bajod múlhatna el csak ettől az egy kis dologtól???

Cukor blues folyt.köv 4.

"Az amerikai egészségüggyel kapcsolatos első felnőttkori élményem annak karikatúrájához, az amerikai hadsereg orvosi ellátásához kötődik. Porhüvelyemet, ahogy kellett, áttelepítették a tengerentúlra. Amikor Angliába tartottunk, az elsötétíett S.S. Mauretania fedélzetén járőröztem az Atlanti- óceán permetével átitatott súlyos katonai mikádóban, karabéllyal a vállamon. Két óra őrség, két óra pihenő. Mire lehorgonyoztunk Liverpoolban, lábon hordtam egy csinos tüdőgyulladást. A szanitéc leolvasta a lázmérőmet, és beosztott hadtápszolgálatra. Ez 6 napig tartott. Végül, a hetedik napon, a lázmérő higanyszála felkúszott a megváltó magasságba. Vészjelzők pittyegtek, együttérző arcok hajoltak fölém, sietve hordágyra fektettek, és rohammentővel a legközelebbi angol kórházba szállítottak. Intenzív osztály, oxigénsátor, egy lónak való szulfanilamid, az ügyeletes csodagyógyszer. A gyógyszer annyira új volt, hogy óránként vért vettek tőlem, nem halok-e bele. Napokig tartó kómába estem. Édes illatú tündéri ápolónők cserélték rendszeresen az ágyneműmet, szurkálták a vénámat és mosdattak meg gyengéden tetőtől talpig. Előkelő brit hölgyek orgonacsokrokkal kedveskedtek. A tábori lelkész az előtérben várakozott. Erősen úgy festett, soha nem érem el a flandriai csatamezőket. Úgy tűnt, az egész nem éri meg nekem a fáradtságot. A partraszállás már közelgett. 

Egy reggel, verítéktől csapzottan, eszméletre tértem. Az asztalomon megpillantottam egy tányér borjúlábkocsonyát, és éreztem, hogy merevedésem van. A sereg túljárt az eszemen! Legyőztek, és arra ítéltek, hogy még egy darabig életben maradjak a kormány érdekében.

Amikor először kibotorkáltam a folyosóra, hogy megmérjék a testsúlyomat, a nővérek nem hittek amérlegnek. A katonai szabályzat szerint addig nem lehet valakit kiengedni a kórházból, amíg el nem éri azt a testsúlyt, amellyel beszállították. Ha valaki 28 napnál tovább tartózkodott a kórházban, nem az alakulatához került vissza, hanem a hadkiegészítő parancsnokságra, ahol az emberanyag arra várt, hogy valahonnan épp azt a magasságot, testsúlyt és beosztást rendeljék meg. Az alakulatom nem volt éppen leányálom, de a hadkiegészítő parancsnokság a halálnál is rosszabb volt. Vajon hízhatok-e hat kilót hat nap alatt?

A kórházban mindennap angol rikkancsfiúk vitték szét a rossz híreket. Mindennap megvettem három napilapot, és mindig egyfontossal fizettem. A visszajáró nehéz aprót ragtapasszal a hasamra meg az ágyékomra erősítettem. Amikor megmértek,  csodák csodája, napról napra gyarapodott a súlyom. A partraszállás napján diadalittasan álltam a mérlegre. A testsúlyom ismét annyi volt, mint amennyivel a kórházba kerültem. Órák sem teltek bele, és az alakulatomnál voltam, készen a flandriai bevetésre. A társaim vigyáztak rám, gondoskodtak rólam, és a kantinból hozott nyalánkságokkal életet leheltek belém, mivel oda már nem volt erőm lemenni.

Végül vonattal Glasgow-ba szállítottak, majd hajóval Algíba, aztán teherautóval a földközi- tengeri Oránba. 3 hét a sivatagban, és valósággal újjászülettem. Kantint arrafelé mérföldekig nem lehetett találni. Az egyedüli élvezetet az óceán és az algériai sör jelentette. A dél-francia partraszállás után az első francia hadtestbe osztottak arabokkal, szenegáliakkal, gumokkal, szikhekkel, vietnámiakkal, francia tisztekkel és altisztekkel. Abból éltünk, amit föld adott, óriásadagok és luxuscikkek nélkül. Ki konyhai edényeket hozott anekünk, ki kacsát vagy libát, ki bárányt vagy kecskét, ki feleséget vagy szeretőt. Hónapokig nem kaptam illetményt, és azt lestem, honnan szerezhetnék valami ruhát vagy egy pár cipőt. Kantinnak híre-hamva nem volt. Az idevalók, akikkel együtt ettünk, évek óta nem kóstoltak cukrot. Ilyesmit csak a feketepiacon lehetett kapni. Lóhúson, nyúlon, mókuson, francia fekete parasztkenyéren éltünk, meg azon, amit innen-onnan szereztünk. A Vogézekben töltött tél zord és véget nem érő volt, de egyszer sem fáztam meg vagy lettem náthás. Egy napig sem voltam beteg az alatt a másfél év alatt, amit velük töltöttem Franciaországban és Németországban.

Vajon tanultam ebből a táplálkozástudományi kísérletből, amelynek kényszerű alanya voltam? Sok eltékozolt évet spórolhattam volna meg, de ostoba voltam, annyi élni tudás sem volt bennem, mint a tetveknek a sisakomban. Amikor visszatértem az Államokban, vad tivornyázásba kezdtem: fagylaltos pite, tejszínhabos torta, malátatej literszámra, csokoládé és Pepsi. Cukor, cukor, cukor...

Néhány hét múlva már az ágyat nyomta megint, egyik furcsa betegséggel a másik után. Tombolt az aranyerem. A lázam állandóan az égbe szökött. A vizsgálatokat követően a legvadabb kórképekkel dobálóztak: Pfeiffer- féle mirigyláz, atípusos malária, hepatitisz, övsömör, egzotikus bőrbetegségek, fülgyulladás, szembetegség. Amikor elfogyott a pénzem, volt szerencsém megismerni a Veteránok Szövetségének egészségügyi intézményrendszerét. Alapító tagja voltam a Kék Kereszt és a Kék Pajzs szervezeteknek. Jelentkeztem az egyik első, előre kifizetett csoportos egészségügyi vizsgálatra. Több mint 15 éven keresztül önként vállaltam az orvosok, kórházak, kezelések, vizsgálatok, gyógyszerek és további gyógyszerek körforgását. Ez alatt a hosszú kálvária alatt nem akadt egyetlen orvos sem - pedig kezelt néhány tucat -, aki csak egyszer is feltette volna azt a kérdést, hogy vajon mit szoktam enni meg inni?

 Ahogy az várható volt,  egy idő után a gyógyszerek már nem hatottak. Állandósult a migrénem. 10 napig nem tudtam dolgozni, sem aludni, enni, sem menni. Azonnal felvettek sürgősséggel a mahatteni veteránkórházba. Már nem bírtam tovább a fájdalmat. A kórházban mindenféle megpróbáltatások vártak rám: a technika összes vívmányát bevetve tetőtől talpig a legalaposabban megvizsgáltak. A gépi adatokat egy fiatal orvos fordította le. Nem volt sem rákom, sem agydaganatom, sem ez a betegségem, sem az. Nagyon meg volt elégedve. Vagyis tökéletes példány voltam ,a koromat tekintve minden szempontból a legnagyobb rendben.

-De mi lesz a fejfájásommal? - habogtam értetlenül. Azt felelte, hogy ha egy- két héten belül nem múlna el, bármikor visszamehetek. Egy- két héten belül? Felkészültem a legrosszabbra, és ez volt az. Egy órával sem bírtam tovább. Felhívtam az egyik barátomat, akinek az apja híres orvos volt. Ismert egy jól menő, kamarai orvost a Park Avenue-n. Az illető egy tekintély parancsoló fecskendővel várt, és valami nagyon hűvöset fecskendezett az orromba. Elaludtam, majd több nap után először éreztem enyhülést. Annyira már ismerem a gyógyszereket, hogy tudtam : a szer kokain volt. Na, gondoltam, így kezdik a narkósok.

Barátom ekkor diétára fogott. Abszurdnak tűnt, de gondoltam, megörvendeztetem. Amúgy sem tudtam máshonnan kokaint szerezni. Eltiltott a cigarettától és a kávétól, reggelire zabkását, ebédre rizst, vacsorára csirkét és megint rizst javasolt. Diagnózisa szerint le volt lassulva a keringésem. Továbbá reggel és este forró fürdőt ajánlott, délben pedig tornagyakorlatokat. Igyekeztem nem kávézni és nem cigarettázni, de így szinte képtelen voltam dolgozni. Nekem a  nap mindig kávéval kezdődött: egy nagy bögre cukros, tejszínes kávéval. Délig megittam hármat- négyet is. Ettől aztán nem volt étvágyam ebédelni, csak Pepsi-Colát iszogattam. Mire eljött a vacsora ideje, olyan kábulatban voltam a cukortól, hogy egy pekingi kacsa vagy egy sült homár kellett volna ahhoz, hogy megéhezzem. A diéta átmeneti egyhülést hozott. De aztán jött megint a dőzsölés, és jött megint a fejfájás. Ekkor újra megpróbáltam. Lassan kezdtem megérteni, hogy miről is van szó, de ezt akkor még nem tudtam.

Az egyik este egy ültő helyemben végigolvastam egy könyvecskét, amely arról szólt, hogy ha betegek vagyunk, arról egyedül magunk tehetünk. A fájdalom a végső figyelmeztetés. Csak mi tudjuk, és senki már, hogy mivel ártunk a szervezetünknek. Ne ártsunk neki. A cukor méreg - olvastam -, rosszabb, mint az ópium, és veszélyesebb, mint a radioaktív csapadék. Gloria Swanson és a kockacukor rémlett fel az agyamban. Hát nem azt mondta hogy mindenkinek magának kell megértenie? A saját kárán? A fájdalmakon kívül mást nem veszíthetek. Másnap reggel szilárd elhatározással keltem. A konyhából minden cukrot kidobtam. Utána azt is kidobtam, amiben cukor volt: müzlit, gyümölcskonzervet, tasakos levest, kenyeret, mindent. Igazából soha nem olvastam el mi áll az élelmiszerek címkéin és most döbbenten tapasztaltam, hogy a polcok és a hűtőszekrény csakhamar kiürültek. Ettől kezdve nem ettem mást, csak teljes kiőrlésű gabonaféléket és zöldségeket."

Te szoktad nézni az élelmiszerek címkéit??

Cukor blues folyt. köv.3.

A középiskolában senki nem dohányzott. Tíz cent sok volt egy doboz cigarettáért, de a dohányzás nem is minősült igazán férfiasnak.  Sok fiú szeme előtt inkább az a Ford terepjáró lebegett, amelyet érettségi után kaptak, ha nem szoktak rá a dohányzásra. Ugyanakkor szívtunk adózatlan, házi termesztésű szárított kukoricahajat és száraz szőlőlevelet, sőt még valamit, amit a mexikóiak a marihuánának neveztek. Mindegyikről rosszul lettem. Egy banánturmixtól előbb szálltam el, mint ezektől. Nem gondoltuk, hogy az a mexikói növény pár év múlva ugyanolyan csempészáruvá válik, mint az alkoholtilalom idején a sör.

A húszas években olyan gazdag voltam, hogy nem volt nálam egyetlen cent sem, mindig csak csekkel fizettem. A harmincas években többfelé is dolgoztam, hogy meg tudjak élni a főiskola mellett, és olyan szegény voltam, hogy mindent centet a fogamhoz vertem. Emlékszem, milyen elegánsan éheztem: ebédre nem tellett, de halvány csíkos, angol flanelöltönyben flangáltam Duke of Kent márkájú keménygallérral és eltérő színű inggel. Az egyetem maga volt az unalom, letöltendő börtönbüntetés, ami állítólag nem maradhatott ki az ember életéből. Poénból újságíró lettem a főiskolai lapnál. Rájöttem, hogy a lapot gyakorlatilag a cigarettagyárak pénzelik hirdetéseikkel. Nem egy csinos lány dolgozott dohánycégeknek az egyetemről: ingyen cigarettákat osztogattak, és ingyen bemutatták, hogyan kell úgy leszívni a füstöt, ahogy Constance Bennett és Bette Davis teszi a filmekben. Az ingyen cigiket magam is elszívtam, de soha nem kezdtem el vásárolni. Inkább édességre vágytam, mint egy Lucky Strike-ra.

Az egyik legunalmasabb dolog, amit kénytelenek voltunk végigszenvedni, a testnevelésóra volt. Azt várták el tőlünk, hogy bizonyos időn át ússzunk, kocogjunk, röplabdázzunk és súlyokat emelgessünk minden héten. Nézték, hogyan erőlködünk, aztán igazolták, hogy részt vettünk az órán. Ennyi volt. Évente egyszer felületesen megvizsgálták fizikai állapotunkat. Ha előhozakodtunk valamely bajunkkal, a fiatal iskolaorvos még véletlenül sem zavarta meg a helyi orvostársadalom hatásköreit. - Forduljon a családi orvosához - volt a válasz. Annyi dolga volt, hogy felismerje a lappangó sérvet vagy a lábgombát.

A nyári szünetben több ezer kilométert stoppoltam végig azokkal a nagy, családi kiszerelésű Pepsi-Colas dobozokkal. Amikor először jutottam le Délre, egy lány felhívta a figyelmemet egy új "anyagra". Üdítőautomatákban árulták rengeteg jégkásával, vanília ízesítéssel, sziruppal meg szénsavval. Északon ugyanezt Coca-Colának hívták. Ám ahogy lent Délen fogyasztották, érződött még rajta az indián eredet - ők fejfájás csillapítására használták.

Két év szenvedés után végül otthagytam az egyetemet. Akkoriban merész vállalkozás volt diploma nélkül nekivágni az életnek. Ám akkor már megszimatoltam valamit az ismét közelgő háborúból. Éreztem, hogy az igazi döntést a Leavenworth börtön és a flandriai csatamezők között kell meghoznom.

1965 nyarán megismerkedtem egy keleti bölccsel, egy japán filozófussal, aki akkor tért vissza több hét után Saigonból. - Ha tényleg le akarják győzni az észak-vietnamiakat - mondta nekem-, dobjanak le rájuk egy katonai kantint. A cukor, a csokoládé és a Coca- cola hamarabb elpusztítja  majd őket, mindt akármelyik bomba. Pontosan tudtam miről beszél. Amikor 1942-ben behívtak katonának, velem is valami hasonló történt. A sereg élelmezéséről a legfelsőbb szinteken nyugtattak meg minket és minden aggódó anyát, hogy mi vagyunk a legjobban ellátott hadsereg a világtörténelemben. Ennek ellenére az ottani koszttól az első perctől kezdve rosszul voltam. Egyszerűen képtelen voltam megenni. Így aztán reggel, délben és este ott ácsingóztam a kantin előtt. Nálam a seregben töltött két év a malátataj, cukros kávé, sütemények, cukorkák, csokoládék és Coca-Cola orgiája volt. Néhány hónap alatt vérző aranyerem alakult ki, ami halálra rémített. Azt hittem, hogy ez a  nyomasztó baj csak öregkorban jöhet elő, én meg még csak huszonéves voltam. Ám nem sokat törődtek vele: Flandriába küldtek bevetésre, ahol aztán minden másképpen alakult.

Folyt.köv. holnap! Mondd el, ha gondolsz valamire...

Cukor blues folyt.köv.2

Volt persze a városban orvos, ott lakott velünk szemben, de nem volt éppen egy Dr. Marcus Welby. Az egész város attól rettegett, hogy esetleg sürgős esethez kell orvost hívni, és senki másra nem lehet számítani, csak Dr. Hudsonra. Dr. Hudson ugyanis kábítószerezett. Ezt ugyan sosem mondták ki, csak annyit: "Szegény felesége." A mi derék orvosunk néha úgy kerengett a városban, mint egy zombi. Rendelőjét egy kis épületben rendezte be a háza mögött. Sötétedés után a városi kölykök az ablaka alá osontak, és onnan lesték, hogyan fekszik elnyúlva lábtartós fekete bőrfoteljében, teljes önkívületben.

Amikor baleset történ a városban, önkéntes tűzoltók betörték a rendelő ajtaját, a doktor urat nyakon öntötték vízzel, megvárták, amíg ráteszi az ércsíptetőt a sérül gazda karjára, amelyet bekapott a cséplőgép, majd sietve a szomszéd városba szállították a beteget. Akinek volt pénze rá- nekünk volt -  a szomszéd városból hívott orvost telefonon.  Így aztán egyikünk sem látott orvost addig, amíg nagyobb baj nem történt. Pontosabban semmi nem lehetett akkora baj, hogy az "nagyobb baj" lett volna. Viszont évente kétszer fogászatra kellett mennem, amikor ez divatba jött. A fogorvos a túlzott édességfogyasztásnak tulajdonította, hogy lyukasak a fogaim. Más orvos soha nem figyelmeztetett erre. Az idősebbek, pl. nagyanyám, mondogatta, hogy árt, ha túl sokat eszünk valamiből. Ez a gyomorrontást jelentette, vagyis hogy hányunk meg hasonlók. Hogyan gondolhattam volna, hogy csúnya bőröm okai is titkolt bűneim? Láttam, hogy sok velem egyidős fiúnak hasonló a baja - de nem mindnek. Aztán az istálló mögött kihallgattam, hogy a csúfság egyenes következménye lehet annak, ha valaki állandóan maszturbál.

Az egyik barátom bátyja a chicagói katolikus papneveldében tanult. Ő volt a kánonfog és a szex nagy szakértője. Ő hintette az igét, hogy a chicagói egyházmegyében maszturbálni  bocsánatos bűn, Michigenben azonban halálos. Illioűnois-ban viszont az éjszakai "kézimunkázás" után reggel kiöblíted a gatyádat a kúton, és mehetsz is áldozni.

A középiskolában minden bánatomat malátás tejbe fojtottam, amelyet akkoriban fedeztem fel. Az idő tájt már egy nagyvárosban laktunk, és hosszú utat kellett megtennem, hogy beérjek a központban lévő iskolába. A villamosra tíz centet kaptam: ötöt az odaútra, ötöt a visszaútra. De hogy tízórais dobozból ebédeljek - azt már nem. Még hogy az otthonról hozott szendvicseket meg gyümölcsöt majszoljam! 

Túl voltunk az 1929-es gazdasási válságon, de az élet nehéz volt mindenhol. Az egyik olcsó belvárosi csemegeboltban viszont 10 centért akkora adag malátás kakaót lehetett inni, amennyi belénk se fért. Két évig hóban-sárban inkább kilométereket kutyagoltam oda és vissza, csak hogy benyakalhassam tíz centért a heti öt malátás kakaót. A bőröm állapota rohamosan romlott. Emlékszem, hogy égtem a szégyentől, amikor tornaórán zuhanyoztam. Osztálytársaim azt rebesgették, hogy a pattanásokat a szexuális elfojtás is okozhatja. Felszabadult lelkeknek, világosítottak fel, nincsenek ilyen gondjaik. Mindent elhittem nem annyira az elfojtott szexualitás, mint inkább bőröm okozta elkeseredettségem miatt. Ezerszer inkább vállaltam volna annak veszélyét, hogy teherbe ejtek egy lányt, vagy összeszedek valami nemi betegséget, ha emelt fővel és tökéletes bőrrel vonulhatok majd  be a kiskorúak börtönébe.

Mire gondolsz? Mondd el...

Cukor blues folyt.köv.1

"Emlékszünk még rá, mégis szinte hihetetlen, milyen volt 50 évvel ezelőtt egy középnyugati kisvárosban élni, egy rég letűnt világban. Csakis és kizárólag a család döntött arról, hogy a gyerekek mit ehettek. Nekünk nem sok beleszólásunk volt. A szüleink voltak a mi oltalmazóink: mindenki tudta, mit engednek meg és mit nem. Elemelni egy  hamburgert vagy egy Coca-Colát csöppet sem lett volna könnyebb feladat, mint kirabolni egy bankot vagy elbliccelni a vasárnapi istentiszteleteket.

A városban csupán egy étterem volt, régen ez volt az ún. szalon. Ha az egyik kis boltban valami ennivalót vettem volna 5 centért, a tulajdonos biztosan  felhívta volna az apámat az irodájában, és ezt az apám közölte volna velem, amikor hazajön. A három csemegeboltból nem hiányzott az édességes pult, és a sarki fűszeresnél ott állt egy üdítőautomata. A fagylalt vasárnapi csemege volt és magunk készítettük. Állami ünnepeken néha a fűszerestől rendeltünk, és városunk futóbajnoka futva szállította házhoz. A szárazjég és a fagyasztó ismeretlen fogalom volt.

Kizárólag otthon étkeztünk- Mrs. Moulton felügyelte -, más lehetőségünk nem volt. Az ő jelenlétében képtelenség lett volna a jégszekrényhez férkőzni. Aztán a városban először mi vettünk hűtőgépet. A házi készítésű jégkocka még a rádiónál is csodálatosabb és titokzatosabb volt. A pincét egyre kevésbé használtuk élelmiszerek tárolására. A befőzést lassan felváltották a bolti késztermékek. A szénsavas üdítők, mint a Coca-Cola meg a többi, egyszerűen nem léteztek számunkra. Canada Dry volt ugyan, de csak apa szesztilalom alatt rejtett italai között, mondván, ez felnőtteknek való ital, és ők kanadai bundapálinkával itták. Jóval később, 8 éves koromban egy messziről jött vendégünk italában láttam először azt a dekadens ötletet, hogy az italban fagylalt úszott. Mindezekről csak akkor tudhattunk volna már, ha engedték volna, hogy megnézzük azokat az erkölcsromboló filmeket - ám a mozi a vasúti töltés túloldalán volt, és az szóba sem jöhetett, hogy mi moziba menjünk. A vásári meg piaci nyalánkságoktól, mint a vattacukor, ugyancsak el voltunk tiltva. - Ettől csak rosszul lesztek - hangzott a magyarázat. Amikor láttuk, hogy a többi gyerek hasfájás nélkül, vígan eszi a vattacukrot, szóltunk a szüleinknek, de az efféle áltudományos bizonyítékok nem törték meg a jeget.

Első bűnbeesésem egyik Crystal Lake-i nyaralásunk alatt történt. Crystal Lake valóságos Babylon vagy Las Vegas volt a mi kisvárosunkhoz képest. Vízparti kaszinójában idegenek táncolta a sötétben a- buszok oldalára meg a nagydobra festett felirat szerint - magát hollywoodinak tituláló együttes zenéjére. Volt ott golfpálya, teniszpálya, motorcsónak, vasárnapi turistáknak fonott korsarat áruló indiánok, cigarettázó lányok, éjszaka fürdőtrikó nélkül fürdőző fiók, és az országúti benzinkút boltocskájában jégbe hűtött, rikító színű cukrozott víz: narancs, cseresznye, eper, citrom és bizonyos Zöld Folyó ízesítésben. Ezek az ismerős ízek egyáltalán nem izgattak. A sötét bíbor szőlőital azonban romlásba taszított. Ehhez foghatót soha nem kóstoltam otthon. A szőlőszóda mámora eluralkodott rajtam. A városi korhelyt kezdtem távoli rokonomnak érezni. :D

Emlékszem rá, mikor először nyúltam anyám pénztárcájába, amikor elszunyókált. Csak egy ötcentest vettem ki belőle.Egyszerre csak egyet. Ha nem volt ötcentese, tízcentest kivenni soha nem mertem. Tudtam, hogy két üveg szőlőlé halálos adag volna. Bordóra színezte volna az ínyemet, és ez elárul, vagy elkezdte volna feloldani a fogaimat. Valahogy tudtam, mennyi csábításnak bírok ellenállni. Vigyáztam, nehogy elrontsam az egészet.

12 vagy 13 éves koromig Crystal Lake-ben nyaraltunk. Dzsesszzongorista csodagyerekként a rádióban akkor már heti 75$-t kerestem a téli időszakban (ez akkor kisebbfajta vagyonnak számított), mégsem vásárolhattam az útszéli boltban. Amikor szőlőlémániám a nyáron riasztó méreteket öltött, lopnom, csalnom és hazudnom kellett, hogy megszerezhessem.

 Mutálásommal kezdetét vette rádiós pályafutásom vége. Gyerekes hangom nélkül semmi különös nem volt már abban, ahogy zongorázom. A pubertás más szörnyűségeket is tartogatott a számomra. Az arcom, a nyakam és a hátam tele lett jól látható pattanásokkal. Eleinte azt hittem, leprás vagyok, és elmondtam néhány imát. Addig ez fel sem tűnt a nagyobb fiúknál. Ám az ő bajuk felett elsiklott a figyelmem, csak a magamé érdekelt. Szégyelltem felvenni olyan fürdőruhát, amely az akkori divatot követve csak egy fürdőnadrágból állt. A védőnőnk Noxzemát javasolt. A mosónőnk alig akarta elhinni, hogy a Noxzema nem vált be.

Ekkor már tudtam, hogy a bűneim miatt szenvedek. Ha valaki időben figyelmeztetett volna a rám leselkedő veszélyekre, több év szenvedéstől kímélt volna meg. De ki tudott az én titkos cukorfüggőségemről? Kinek kellett volna rájönnie? Hol volt akkor az orvosunk?

Holnap folytatom...

Van véleményed? Szívesen meghallgatom....

Cukor blues???

"Mi a cukor? - Finomított szacharóz ,amelyet a cukornád, illet a cukorrépa nedvéből a növény 90%-át alapvetően alkotó rostanyagok és fehérjék teljes kivonása után bonyolult vegyi eljárással állítanak elő. :D Jól hangzik ugye??? Jó étvágyat hozzá! Már annak aki meg is eszi. Én csak hámlasztóként kenem magamra. Arra kiváló dörzs hatással rendelkezik. Hú de jól megmondtam.

Kedves olvasóim! Kicsit szeretném ha belelapoznánk William Dufty : Cukorblues című könyvébe. Részelteket fogok közzétenni,hogy értse mindenki mit is eszünk és mik leszünk ezáltal az anyag által. És mi visz a mai napig is hogy bátran hirdessem,hogy CSAK EZT NE EDD!!!! :D

Mi a cukor blues? A köznapi nevén csak cukorként emlegetett finomított szacharóz fogyasztásával járó számtalan testi és lelki gyötrelem gyűjtőneve.

Közölném a kiadó megjegyzését is: (figyelemre  méltó)

 A Sugar Blues 1976-ban jelent meg először Amerikában. A "mai" állapotokra vonatkozó megjegyzések az akkori amerikai állapotokra vonatkoznak. Bár a könyv bizonyos részei ezáltal időszerűségüket vesztik, az egész kötet a cukor több évszázados történetének dokumentációjaként döbbenetes tényeket tartalmaz.

A magas cukorfogyasztás és az élelmiszerek nem megfelelő jelölése Magyarországon is létező probléma.Az utóbbi években bizonytalan léptekkel elindult reformtáplálkozás-mozgalom ellenére a cukor és a cukrozott élelmiszerek, a fehér liszt és a hántolt rizs a legtöbb háztartásban még mindég az alapélelmiszerek közé tartoznak. A könyv aktualitása ezért semmivel sem csökkent az elmúlt 25 év alatt.

Az első oldalakon az író elmeséli személyes élményét:

Rég volt, talán igaz sem volt - a szacharóz illetően még reménytelenül fafej voltam-, amikor is egy napon emlékezetes ütközetet robbantottam ki Gloria Swanson és egy szem kockacukor között. Egy déli sajtótájékoztatóra kellett mennem a New York-i Fifth Avenue egyik ügyvédi irodájába. Amikor észrevételül beóvakodtam, már javában zajlottak az események. Csak a rendkívül éber és figyelmes Miss Swanson mozdult: levette kézitáskáját a mellette lévő székről, hogy leülhessek. Eddig még csak képernyőn láttam, személyesen soha. Nem is számítottam ár, hogy itt lesz. Erre egyáltalán nem voltam felkészülve.

Belépett a pincér a frissítőkkel: felvágottos rozskenyér, szalámis fekete kenyér, papír kávéscsészékkel meg egy tál elegánsan csomagolt kockacukor. Széthordta a szendvicseket, miközben a New York-i napilapoknál dolgozó kollégáim továbbra is hevesen vitatkoztak. Kibontottam a kenyeret, levettem a kávéscsésze fedelét, és megfogtam a kockacukrot. Ahogy csomagolni kezdtem, Miss Swanson erélyesen odafordult hozzám: -Ez méreg! - sziszegte. -Ilyesmit még a házamba sem engednék be, nemhogy a saját testembe.

Visszahőköltem a szakadék pereméről, és ránéztem. Hatalmas, kék szeme tágra nyílt, hófehér foga pedig fenyegetően villant elő mosolya mögül. Ő volt egy személyben Carrie Nation, az alkoholizmus démona ellen küzdő amazon, és az Aranykereszt beszédjére készülő William Jennings Bryan demokrata elnökjelölt, de ő volt Mózes is, amint disznóhúst lát. Mint egy süteménylopáson kapott kisgyerek, visszadobtam a cukrot. Észrevettem, hogy Miss Swanson előtt nincs teríték: nem kért a mi frissítőnkből. Otthonról hozott harapnivalót: valamit, ami fán érett, és nem kezelték semmivel. Engem is megkínált. Még soha nem ettem ilyen finomat - ezt meg is mondtam neki.

Miss Swanson különleges reformtáplálkozásáról akkor már legendák keringtek. Fiatalosságát versek magasztalták. Ahogy szemtől szemben láttam, kétség sem férhetett hozzá, hogy amit tesz az csak helyes lehet.-Azelőtt dühöngtem, ha azt láttam, hogy valaki mérget eszik - súgta a fülembe. - Ma már tudom, hogy ezt mindenkinek magának kell megértenie, mégpedig a saját kárán. Előttem ehet bárki akár darált üveget is, a szemem se rebben. Vegye csak el - engedélyezte a cukros kávét -, egye meg a fehér cukrot, és legyen csak öngyilkos. Nem az én dolgom. 

Mosolya mögül megint elővillant a fenyegetés. Napokig nem tudtam kiverni a fejemből. Valahányszor a cukorfogóért nyúltam, megállt a kezem, mert eszembe jutott, amit mondott. Az ember addig nem is tudja, hogy rabja valaminek, amíg a fejébe nem veszi, hogy többé nem csinálja - és akkor rádöbben, hogy nem az akarata irányítja. Rájöttem, hogy cukorfüggő vagyok, mégpedig súlyosan. Le akartam szokni róla, de nem tudtam, hogyan. A függés hosszú évek óta tartott.

Valószínűleg igen korán szoktam rá, mert már a legrégebbi emlékeimben is csak küszködöm a családi ebédnél a krumplival meg a hússal, hogy végre eljuthassak a mennyországba, amit az édes desszert jelentett. Nagyanyám éléskamrájában a konyha mellett mindig ott állt egy félmázsás zsák, benne jófajta michigani répacukorral, tetején nagy, bádog merítőkanállal. A szesztilalom idején pitypangot szedtem neki, amelyet megmosott, agyagedényben áztatott, majd megszórta cukorral és citromlével. Ettől az gyorsan megerjedt, és készen is volt az illegális bor. Emlékszem, hogy nagyanyám cukorral hintette meg a meggyes és almás pitét, cukorral készítette a teasüteményt és a tortát, és cukrot szórt az őszi befőzés idején a fortyogó barack- és szilvalekváros üstökbe is. Cukor volt a paradicsomszószban és minden savanyúságban. Amikor hazajöttünk az iskolából, szomszédasszonyunk, Mrs. Maulton - ő főzött nálunk -, frissen sült kenyérrel várt minket. Vajjal kente meg, és jól megszórta barna cukorral."

Töltött paradicsom és a köles

A hétvégén jöttek a párom ifjúkori barátai, pici babástól.  Nem akartam nagy felhajtást,sütés- főzést csinálni,de valami csak kell... Előrántottam az egyik szakácskönyvem és megreformálva megcsináltam a töltött paradicsomot. Gondoltam jó lesz a fiaimnak is,mert nem feltűnő,hogy nem rizs van benne /amit imádnak/ és még egészséges is. Ráadásul az első próbálkozásom nem igazán jól sikerült a kölessel. Így pihentettem egy kicsit ezt a dolgot. Szóval nem mertem nagy adagot csinálni,mert féltem, hátha sok lesz és mehet a kutyának (aki alig van itthon  :D). Így csak  6 db parit vágtam fel. Tetejét szépen levágtam és az aljukat is hogy biztosan álljanak a tepsiben,de azért ne legyen lukas az alja. Kiskanállal kivájtam a belsejüket és kis zöld fűszerrel megbolondítva (kakukkfű,rozmaring) összeturmixoltam. Serpenyő elő, szalonna bele, zsírjára sütni. Imádom a ropogós kis darabokat. Miután ezeket kiszedtem bele a hagyma dinsztelni, majd fokhagyma. Ezután a csészényi köles. Megforgattam a zsírban,hogy jól belepjen minden szemet, majd rá az ugyanannyi víz, plusz a turmixolt paradicsom belső. Így főtt kb. 10-13 percet,de nem kell teljesen puhára főzni,mert még megy a sütőbe ahol még puhul tovább. Közben ugye tovább ízesítettem, ki-ki ízlés szerint. Ezután kiskanállal belekanalaztam a kölest a paradicsomokba és kis paradicsom levet még öntöttem alá a tálba. Majd be a sütőbe kb 45 perce,150-160 fokon. Nekem elektromos sütőm van, és alsó-felső sütésre tettem.

A sikerét nem mondom...Az egészséges ételeket hírből sem ismerő fiúk, (vagy csak abból) úgy ették a köleses paradicsomot, hogy valószínűleg háromszor ennyi is elfogyott volna. A párom is nagyon dicsérte és előadta magát, hogy ő már mostanában csak ilyet eszik. Pff.. No igen... ilyet is!!! De még sokszor győz a cukor éhség nála és na gyerünk gyorsan kapjunk be valamit. Nem sok édesség lakozik nálunk a spájzban,de az édes kekszeket ilyenkor mindég megdézsmálja, majd rájön,hogy egy ismét a cukor-blues tipikus tünetei.
Én meg csak  bólogatok....És örülök,hogy önmagától jut el ide, pedig nem is olvasott róla,csak én amit meséltem.

Ja és a gyerekeim amíg mi ettünk aludtak és kint játszottak (ki-mit) és naná,hogy semmi nem jutott belőle. Így állok neki és délutánra elkészítem ismét nekik.

Legközelebb végre elérek oda,hogy leírjam nektek,hogy éppen hol is állok a reformok területén jelenleg.

Kezdet 2.

Szóval ahogy teltek a hónapok mind több és több infót szívtam magamba. És mivel nem sok embernek adhattam ezt tovább,mert nem volt közönség,így maradt a párom! És ő sem fogadta eleinte ellenérvek nélkül. Még nagyon nagy szerencsének mondhatom,hogy valahol a lelke legmélyén érdekelte a kinézete és képes volt inkább napokig nem enni,hogy ne hízzon. ez majd alakul azért,de kb 10 éve ez így ment. Eközben pedig napi 10-12 órákat dolgozott, kemény fizikai munkát. Na ez aztán az egészséges élet!! Mikor pedig hétvége volt és mivel a szülőknél laktunk "szegény"  bekajált a kedvenc brassói és társaiból,majd jött a "nyögés". Hogy itt fáj,ott fáj, jaj de tele vagyok! Gondold el a gyomrát. Mit érezhetett?  És ez így is ment mindaddig amíg nem költöztünk saját házba. Ekkor harminc pár éves volt, igaz kutya baja. Életében még orvosnál nem járt,mert inkább végig kínlódta, ha valami fájt sok fájdalomcsillapítóval vagy társaival. Így ugye egyfelől megvédte magát az orvos társadalom gyógybogyó felíró futószalagjától és a sorozatos orvoshoz járástól, másfelől sajnos elég sok olyan dolgot is bevett amit nem kellett volna,mert ugye oka volta annak a fájdalomnak. De őt sem úgy nevelték,hogy erre oda kell figyelni. És még hozzájött,hogy az édesapja (drága apósom) egész hosszú ideig volt húsüzem vezető, tehát vörös húsból sosem volt hiány a 30 év alatt náluk otthon. Van is manapság már magas vérnyomás és cukorgond,csak hogy a kisebbeket említsem.

Elköltöztünk. Jött a baba, (az előbb említett még) ja és felújítás majd a köv.évben bővítés. Elvoltunk. Hol találkoztunk ,de volt hogy csak futólag, hol meg nem. :d De gyorsan telt így az idő. Én voltam aki az építkezést iráníytotta itthon, ő meg a pénzt kereste. Közben a koraszülött pici baba mellettem, vagy anyukám mellett,mert hál istennek ők a hátsó szomszédban laknak. És volt olyan nap hogy 24 óra alatt 8-9-szer is szopizott. Húúú de jó pörgős napok voltak. De megcsináltuk és most van nagy házunk. Nincs hitelünk,de a téli fűtés költségünk sem elhanyagolható. Mikor volt idő,vagy ugye nem tudtam vissza aludni, akkor jött az internet éjjel. Sokszor hajnali 2-től reggelig. És nagyon sok minden volt rajta. A párom étrendjét kifejezetten próbáltam már az új dolgokkal beszőni. De még mindég nem olyan tudatosan mint manapság. Közben ugye ő is szerzett benyomásokat a munkahelyéről és a környezetéből és szép lassan ő is változott. Sokkal befogadóbb lett. Már kezdték érdekelni, hogy mit is eszik. És ekkor kezdünk el salátákon élni. Ő rendszeresen. Én nem annyira, de egyre többször. Néztem,hogy milyen összetevők vannak a kissrác bébiételében, italában,stb. Ilyenkor még könnyű,mikor főzelés és pürék vannak csak. De már megfigyelhető,hogy szép lassan szoktatjuk az édes ízhez a kölyköt. Mert ugye milyen jó ízű a sárga vagy kék dobozos gyümölcspép? És egyre gyakrabban kéri ez a kis ember....

Manapság ott tartunk,hogy a boltban mindennek megnézem az összetételét és végiggondolom,hogy mit mivel tudunk helyettesíteni. Mondjuk  kezdetektől alapelv volt nálam,hogy a mamák pl.ne túró tudival várják őket, hanem mondjuk mazsolával, mogyoróval vagy almával. Majd erről is írok egyszer bővebben,mert ha ez így ment volna most lehet hogy ez a blog sincs...

Most viszont szeretném Vidi Ritának megköszönni az első lökést,hogy felpiszkálta egy kicsit a gondolataim és végre elkezdtem azt csinálni amit szeretek, hiszek benne és szeretnék tovább adni..

Mert egészségesen kellene élnie mindenkinek,hogy a betegségeket messzire elkerüljük.....

Kezdet

Ott kezdem, hogy édesanyám akkor kezdett egészséges dolgokkal foglalkozni mikor beteg lett. Vagyunk ezzel így néhányan. Mert ugye addig nem számít semmi, aztán pedig megváltoznak az értékrendek. Szóval ez idő tájt (van ennek már kb 20 éve is) akart nekem a pörköltbe szóját csempészni, illetve a fasírtot tofuból megkreálni. De én akkor már kb 10-12 éve finomliszten, vörös húson és finomított cukron nőttem fel. Nem gondolja senki ugye, hogy én ezekről lemondok... Annyira finomak :D
Közben eltelt néhány év hogy, hogy nem én is elkezdtem érdeklődni a természetes-egészséges dolgok iránt.

Kijártam a középiskolát, lett munkám, de közben tanultam is. Sokfelé jártam az országban és egyre több olyan könyv keveredett a kezembe amiben érdekes dolgok voltak.  Ha jól emlékszem Schirilla  György:Reformkonyhá-ja volt az első amit tüzetesebben végig olvastam. De persze nem kaptam semmi ihletést,hogy huszon kicsi évesen ezeket rögtön be is vezessem az életemben. Ennél sokkal fontosabb dolgok is voltak. :D

Közben vidéki lányként felkerültem a fővárosba egy iskola miatt,majd gyakorlatot töltöttem. Nagyon nem éreztem jól magam. Magányos voltam,nem akartam eljárni sehova,pedig alapjában véve egy pörgős, barátságos emberke vagyok. Szóval hazajöttem. Akkor tájt robbant a net-bomba a háztartásokban. Nekünk is volt, így egyre több időt töltöttem fönt és egyre több minden érdekelt. Bennem már akkor megfogalmazódott,hogy ezzel előbb-utóbb pénzt is lehet keresni. Egész biztos. Csak a módját nem tudtam még. De a lehetőségét folyamtosan kerestem. És ő is engem. Ugyanis ekkor fel volt matricázva az autóm egy akkori cég logójával, ami elég feltűnő volt. Így egy vasúti piros lámpánál rám telefonált a később szponzorom (aki azóta már nem az)!!! És miután leültünk beszélgetni tudtam,hogy ez az én utam lesz. Ekkor kezdtem el az algákkal foglalkozni. Ekkor már friss házas voltam és bizony mozgott az agyamban folyamatosan, hogy erről mindenkinek tudnia kell...mert hogy milyen sok ember milyen egészségtelenül él.

Igen ám, de jött az én drága első fiam  Aki (mint azóta is) sietett és annyira sietett,hogy két hónappal jött előbb. És nem volt 2 kg. Ez ebben a párosításban nem adott arra a okot a doktoromnak hogy röpke idő alatt hazaengedjen,hogy folytathassam az életem...ÁÁÁÁ!! Egy teljes hónap a kórházban!! Aztán pedig itthon a folyamatos etetések. De tényleg mi csak etetésből álltunk. Az én drága kisfiam már a kórházban is első alkalommal 95 grammot szopizott, amire minden nővérnek kikerekedett a szeme és jól megmérték másodjára is. De csak annyi volt az. És ekkor még a pocakomban kellett volna hogy legyen. Szóval elment az első évem! És csak ettünk,ettünk..Igaz ekkor már figyeltem,hogy ne sok cukor legyen és minél természetesebb összetevőkből álljanak a családi ételek.  Lehet hogy ennek volt köszönhető,hogy rengeteg tejem is volt (vannak tejtestvérei is a fiúnak) így manóm 13 hónapig élvezte ezt a dolgot.

Mindeközben az internet segítségével egyre több dologról olvastam. Kezdve a cola és hasonlók hatásairól,melyek közel sem jótékonyak. Igaz addig sem voltam kóla fogyasztó,de utána még a hétvégi partyk alkalmával is kerültem a bor mellől. Aztán jött,hogy egyre több bio bolt  volt a környékünkön is. Egy ilyenbe ha beszabadultam, olcsón sosem úsztam meg. Így a következő hónapig összébb húztam magam. Viszont olyan dolgokat kaptam, amelyek jó ízűek voltak. Már ekkor sokan kezdtek hülyének nézni.És még hol a vége...

Folytatom.....