2011. április 12., kedd

Töltött paradicsom és a köles

A hétvégén jöttek a párom ifjúkori barátai, pici babástól.  Nem akartam nagy felhajtást,sütés- főzést csinálni,de valami csak kell... Előrántottam az egyik szakácskönyvem és megreformálva megcsináltam a töltött paradicsomot. Gondoltam jó lesz a fiaimnak is,mert nem feltűnő,hogy nem rizs van benne /amit imádnak/ és még egészséges is. Ráadásul az első próbálkozásom nem igazán jól sikerült a kölessel. Így pihentettem egy kicsit ezt a dolgot. Szóval nem mertem nagy adagot csinálni,mert féltem, hátha sok lesz és mehet a kutyának (aki alig van itthon  :D). Így csak  6 db parit vágtam fel. Tetejét szépen levágtam és az aljukat is hogy biztosan álljanak a tepsiben,de azért ne legyen lukas az alja. Kiskanállal kivájtam a belsejüket és kis zöld fűszerrel megbolondítva (kakukkfű,rozmaring) összeturmixoltam. Serpenyő elő, szalonna bele, zsírjára sütni. Imádom a ropogós kis darabokat. Miután ezeket kiszedtem bele a hagyma dinsztelni, majd fokhagyma. Ezután a csészényi köles. Megforgattam a zsírban,hogy jól belepjen minden szemet, majd rá az ugyanannyi víz, plusz a turmixolt paradicsom belső. Így főtt kb. 10-13 percet,de nem kell teljesen puhára főzni,mert még megy a sütőbe ahol még puhul tovább. Közben ugye tovább ízesítettem, ki-ki ízlés szerint. Ezután kiskanállal belekanalaztam a kölest a paradicsomokba és kis paradicsom levet még öntöttem alá a tálba. Majd be a sütőbe kb 45 perce,150-160 fokon. Nekem elektromos sütőm van, és alsó-felső sütésre tettem.

A sikerét nem mondom...Az egészséges ételeket hírből sem ismerő fiúk, (vagy csak abból) úgy ették a köleses paradicsomot, hogy valószínűleg háromszor ennyi is elfogyott volna. A párom is nagyon dicsérte és előadta magát, hogy ő már mostanában csak ilyet eszik. Pff.. No igen... ilyet is!!! De még sokszor győz a cukor éhség nála és na gyerünk gyorsan kapjunk be valamit. Nem sok édesség lakozik nálunk a spájzban,de az édes kekszeket ilyenkor mindég megdézsmálja, majd rájön,hogy egy ismét a cukor-blues tipikus tünetei.
Én meg csak  bólogatok....És örülök,hogy önmagától jut el ide, pedig nem is olvasott róla,csak én amit meséltem.

Ja és a gyerekeim amíg mi ettünk aludtak és kint játszottak (ki-mit) és naná,hogy semmi nem jutott belőle. Így állok neki és délutánra elkészítem ismét nekik.

Legközelebb végre elérek oda,hogy leírjam nektek,hogy éppen hol is állok a reformok területén jelenleg.

2011. április 8., péntek

Kezdet 2.

Szóval ahogy teltek a hónapok mind több és több infót szívtam magamba. És mivel nem sok embernek adhattam ezt tovább,mert nem volt közönség,így maradt a párom! És ő sem fogadta eleinte ellenérvek nélkül. Még nagyon nagy szerencsének mondhatom,hogy valahol a lelke legmélyén érdekelte a kinézete és képes volt inkább napokig nem enni,hogy ne hízzon. ez majd alakul azért,de kb 10 éve ez így ment. Eközben pedig napi 10-12 órákat dolgozott, kemény fizikai munkát. Na ez aztán az egészséges élet!! Mikor pedig hétvége volt és mivel a szülőknél laktunk "szegény"  bekajált a kedvenc brassói és társaiból,majd jött a "nyögés". Hogy itt fáj,ott fáj, jaj de tele vagyok! Gondold el a gyomrát. Mit érezhetett?  És ez így is ment mindaddig amíg nem költöztünk saját házba. Ekkor harminc pár éves volt, igaz kutya baja. Életében még orvosnál nem járt,mert inkább végig kínlódta, ha valami fájt sok fájdalomcsillapítóval vagy társaival. Így ugye egyfelől megvédte magát az orvos társadalom gyógybogyó felíró futószalagjától és a sorozatos orvoshoz járástól, másfelől sajnos elég sok olyan dolgot is bevett amit nem kellett volna,mert ugye oka volta annak a fájdalomnak. De őt sem úgy nevelték,hogy erre oda kell figyelni. És még hozzájött,hogy az édesapja (drága apósom) egész hosszú ideig volt húsüzem vezető, tehát vörös húsból sosem volt hiány a 30 év alatt náluk otthon. Van is manapság már magas vérnyomás és cukorgond,csak hogy a kisebbeket említsem.

Elköltöztünk. Jött a baba, (az előbb említett még) ja és felújítás majd a köv.évben bővítés. Elvoltunk. Hol találkoztunk ,de volt hogy csak futólag, hol meg nem. :d De gyorsan telt így az idő. Én voltam aki az építkezést iráníytotta itthon, ő meg a pénzt kereste. Közben a koraszülött pici baba mellettem, vagy anyukám mellett,mert hál istennek ők a hátsó szomszédban laknak. És volt olyan nap hogy 24 óra alatt 8-9-szer is szopizott. Húúú de jó pörgős napok voltak. De megcsináltuk és most van nagy házunk. Nincs hitelünk,de a téli fűtés költségünk sem elhanyagolható. Mikor volt idő,vagy ugye nem tudtam vissza aludni, akkor jött az internet éjjel. Sokszor hajnali 2-től reggelig. És nagyon sok minden volt rajta. A párom étrendjét kifejezetten próbáltam már az új dolgokkal beszőni. De még mindég nem olyan tudatosan mint manapság. Közben ugye ő is szerzett benyomásokat a munkahelyéről és a környezetéből és szép lassan ő is változott. Sokkal befogadóbb lett. Már kezdték érdekelni, hogy mit is eszik. És ekkor kezdünk el salátákon élni. Ő rendszeresen. Én nem annyira, de egyre többször. Néztem,hogy milyen összetevők vannak a kissrác bébiételében, italában,stb. Ilyenkor még könnyű,mikor főzelés és pürék vannak csak. De már megfigyelhető,hogy szép lassan szoktatjuk az édes ízhez a kölyköt. Mert ugye milyen jó ízű a sárga vagy kék dobozos gyümölcspép? És egyre gyakrabban kéri ez a kis ember....

Manapság ott tartunk,hogy a boltban mindennek megnézem az összetételét és végiggondolom,hogy mit mivel tudunk helyettesíteni. Mondjuk  kezdetektől alapelv volt nálam,hogy a mamák pl.ne túró tudival várják őket, hanem mondjuk mazsolával, mogyoróval vagy almával. Majd erről is írok egyszer bővebben,mert ha ez így ment volna most lehet hogy ez a blog sincs...

Most viszont szeretném Vidi Ritának megköszönni az első lökést,hogy felpiszkálta egy kicsit a gondolataim és végre elkezdtem azt csinálni amit szeretek, hiszek benne és szeretnék tovább adni..

Mert egészségesen kellene élnie mindenkinek,hogy a betegségeket messzire elkerüljük.....

Kezdet

Ott kezdem, hogy édesanyám akkor kezdett egészséges dolgokkal foglalkozni mikor beteg lett. Vagyunk ezzel így néhányan. Mert ugye addig nem számít semmi, aztán pedig megváltoznak az értékrendek. Szóval ez idő tájt (van ennek már kb 20 éve is) akart nekem a pörköltbe szóját csempészni, illetve a fasírtot tofuból megkreálni. De én akkor már kb 10-12 éve finomliszten, vörös húson és finomított cukron nőttem fel. Nem gondolja senki ugye, hogy én ezekről lemondok... Annyira finomak :D
Közben eltelt néhány év hogy, hogy nem én is elkezdtem érdeklődni a természetes-egészséges dolgok iránt.

Kijártam a középiskolát, lett munkám, de közben tanultam is. Sokfelé jártam az országban és egyre több olyan könyv keveredett a kezembe amiben érdekes dolgok voltak.  Ha jól emlékszem Schirilla  György:Reformkonyhá-ja volt az első amit tüzetesebben végig olvastam. De persze nem kaptam semmi ihletést,hogy huszon kicsi évesen ezeket rögtön be is vezessem az életemben. Ennél sokkal fontosabb dolgok is voltak. :D

Közben vidéki lányként felkerültem a fővárosba egy iskola miatt,majd gyakorlatot töltöttem. Nagyon nem éreztem jól magam. Magányos voltam,nem akartam eljárni sehova,pedig alapjában véve egy pörgős, barátságos emberke vagyok. Szóval hazajöttem. Akkor tájt robbant a net-bomba a háztartásokban. Nekünk is volt, így egyre több időt töltöttem fönt és egyre több minden érdekelt. Bennem már akkor megfogalmazódott,hogy ezzel előbb-utóbb pénzt is lehet keresni. Egész biztos. Csak a módját nem tudtam még. De a lehetőségét folyamtosan kerestem. És ő is engem. Ugyanis ekkor fel volt matricázva az autóm egy akkori cég logójával, ami elég feltűnő volt. Így egy vasúti piros lámpánál rám telefonált a később szponzorom (aki azóta már nem az)!!! És miután leültünk beszélgetni tudtam,hogy ez az én utam lesz. Ekkor kezdtem el az algákkal foglalkozni. Ekkor már friss házas voltam és bizony mozgott az agyamban folyamatosan, hogy erről mindenkinek tudnia kell...mert hogy milyen sok ember milyen egészségtelenül él.

Igen ám, de jött az én drága első fiam  Aki (mint azóta is) sietett és annyira sietett,hogy két hónappal jött előbb. És nem volt 2 kg. Ez ebben a párosításban nem adott arra a okot a doktoromnak hogy röpke idő alatt hazaengedjen,hogy folytathassam az életem...ÁÁÁÁ!! Egy teljes hónap a kórházban!! Aztán pedig itthon a folyamatos etetések. De tényleg mi csak etetésből álltunk. Az én drága kisfiam már a kórházban is első alkalommal 95 grammot szopizott, amire minden nővérnek kikerekedett a szeme és jól megmérték másodjára is. De csak annyi volt az. És ekkor még a pocakomban kellett volna hogy legyen. Szóval elment az első évem! És csak ettünk,ettünk..Igaz ekkor már figyeltem,hogy ne sok cukor legyen és minél természetesebb összetevőkből álljanak a családi ételek.  Lehet hogy ennek volt köszönhető,hogy rengeteg tejem is volt (vannak tejtestvérei is a fiúnak) így manóm 13 hónapig élvezte ezt a dolgot.

Mindeközben az internet segítségével egyre több dologról olvastam. Kezdve a cola és hasonlók hatásairól,melyek közel sem jótékonyak. Igaz addig sem voltam kóla fogyasztó,de utána még a hétvégi partyk alkalmával is kerültem a bor mellől. Aztán jött,hogy egyre több bio bolt  volt a környékünkön is. Egy ilyenbe ha beszabadultam, olcsón sosem úsztam meg. Így a következő hónapig összébb húztam magam. Viszont olyan dolgokat kaptam, amelyek jó ízűek voltak. Már ekkor sokan kezdtek hülyének nézni.És még hol a vége...

Folytatom.....