Szóval ahogy teltek a hónapok mind több és több infót szívtam magamba. És mivel nem sok embernek adhattam ezt tovább,mert nem volt közönség,így maradt a párom! És ő sem fogadta eleinte ellenérvek nélkül. Még nagyon nagy szerencsének mondhatom,hogy valahol a lelke legmélyén érdekelte a kinézete és képes volt inkább napokig nem enni,hogy ne hízzon. ez majd alakul azért,de kb 10 éve ez így ment. Eközben pedig napi 10-12 órákat dolgozott, kemény fizikai munkát. Na ez aztán az egészséges élet!! Mikor pedig hétvége volt és mivel a szülőknél laktunk "szegény" bekajált a kedvenc brassói és társaiból,majd jött a "nyögés". Hogy itt fáj,ott fáj, jaj de tele vagyok! Gondold el a gyomrát. Mit érezhetett? És ez így is ment mindaddig amíg nem költöztünk saját házba. Ekkor harminc pár éves volt, igaz kutya baja. Életében még orvosnál nem járt,mert inkább végig kínlódta, ha valami fájt sok fájdalomcsillapítóval vagy társaival. Így ugye egyfelől megvédte magát az orvos társadalom gyógybogyó felíró futószalagjától és a sorozatos orvoshoz járástól, másfelől sajnos elég sok olyan dolgot is bevett amit nem kellett volna,mert ugye oka volta annak a fájdalomnak. De őt sem úgy nevelték,hogy erre oda kell figyelni. És még hozzájött,hogy az édesapja (drága apósom) egész hosszú ideig volt húsüzem vezető, tehát vörös húsból sosem volt hiány a 30 év alatt náluk otthon. Van is manapság már magas vérnyomás és cukorgond,csak hogy a kisebbeket említsem.
Elköltöztünk. Jött a baba, (az előbb említett még) ja és felújítás majd a köv.évben bővítés. Elvoltunk. Hol találkoztunk ,de volt hogy csak futólag, hol meg nem. :d De gyorsan telt így az idő. Én voltam aki az építkezést iráníytotta itthon, ő meg a pénzt kereste. Közben a koraszülött pici baba mellettem, vagy anyukám mellett,mert hál istennek ők a hátsó szomszédban laknak. És volt olyan nap hogy 24 óra alatt 8-9-szer is szopizott. Húúú de jó pörgős napok voltak. De megcsináltuk és most van nagy házunk. Nincs hitelünk,de a téli fűtés költségünk sem elhanyagolható. Mikor volt idő,vagy ugye nem tudtam vissza aludni, akkor jött az internet éjjel. Sokszor hajnali 2-től reggelig. És nagyon sok minden volt rajta. A párom étrendjét kifejezetten próbáltam már az új dolgokkal beszőni. De még mindég nem olyan tudatosan mint manapság. Közben ugye ő is szerzett benyomásokat a munkahelyéről és a környezetéből és szép lassan ő is változott. Sokkal befogadóbb lett. Már kezdték érdekelni, hogy mit is eszik. És ekkor kezdünk el salátákon élni. Ő rendszeresen. Én nem annyira, de egyre többször. Néztem,hogy milyen összetevők vannak a kissrác bébiételében, italában,stb. Ilyenkor még könnyű,mikor főzelés és pürék vannak csak. De már megfigyelhető,hogy szép lassan szoktatjuk az édes ízhez a kölyköt. Mert ugye milyen jó ízű a sárga vagy kék dobozos gyümölcspép? És egyre gyakrabban kéri ez a kis ember....
Manapság ott tartunk,hogy a boltban mindennek megnézem az összetételét és végiggondolom,hogy mit mivel tudunk helyettesíteni. Mondjuk kezdetektől alapelv volt nálam,hogy a mamák pl.ne túró tudival várják őket, hanem mondjuk mazsolával, mogyoróval vagy almával. Majd erről is írok egyszer bővebben,mert ha ez így ment volna most lehet hogy ez a blog sincs...
Most viszont szeretném Vidi Ritának megköszönni az első lökést,hogy felpiszkálta egy kicsit a gondolataim és végre elkezdtem azt csinálni amit szeretek, hiszek benne és szeretnék tovább adni..
Mert egészségesen kellene élnie mindenkinek,hogy a betegségeket messzire elkerüljük.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése